Mini könyvajánlók #1 - friss és kedves olvasmányok, amikről még (talán) nem hallottál

(Egy bekezdésnyi rant arról, hogy mit is csinálok most itt, ha van kedved, átugorhatod) Már évek óta elég régóta ígérgetem a barátaimnak és egyes olvasóimnak, hogy egyszer összeállítok egy aranyos kis listát azokról a könyvekről, amik engem megfogtak valamiért, és amiket szívesen ajánlok másoknak is. Tudom, hogy alapvetően elég keveset kommunikálok veletek ezen a felületen – pedig figyelem ám, hogy már 67 követőnél tartok, és eszméletlenül boldoggá tesz! -, és igazából arra gondoltam, hogy ezen jó lenne változtatni. Ha máshogy nem is, néha egy-egy személyesebb poszt erejéig. Bár már lassan nyolc éve írok fanfictionöket (és négy éve verseket), nem igazán érzem magam kompetensnek, ha írásról van szó, így ezzel kapcsolatos cikkeket nem hiszem, hogy publikálni fogok - vagy ha igen, csak keveset. A könyvekben már annál inkább otthon vagyok, és régóta érzem, hogy elférne egy-két könyvajánló itt a sok fanfic mellett. Esetleg tematikus könyvajánló, ha úgy adódik. A többi meg a jövő zenéje. (Rant vége, mehetsz tovább.)

Szóval. Eljutottál eddig a mondatig, és most várod, hogy valami okos, szép könyvet ajánljak. Fogok. Én is nagyon szeretem Orwellt, meg Oscar Wilde-ot, meg Jane Austent, meg egy csomó mást klasszikust, de arra gondoltam, hogy az első könyvajánlómban olyan könyveket válogatok nektek össze, amik viszonylag újak, kevésbé ismertek, viszont – szerintem – nagyon megéri őket elolvasni. Előre jelzem, hogy mindenféle műfaj megtalálható az alábbi ajánlások között, illetve van benne egy-két angol nyelvű is, amiket ezidáig nem fordítottak le. Sajnálom. (Annyira nem.)

1. Gioconda Belli: Nők országa

Moly adatlap: x

Tartalom: Egy utópikus/disztópikus (mindenki döntse el maga) regényről van itt szó, ami egy elképzelt dél-amerikai országban, Faguasban játszódik. A történet szerint egy csupa nőkből álló kormány kerül hatalomra, akik elhatározzák, hogy rendbe rakják végre a szegény, elcsigázott országukat. Mindezt nem akárhogyan, hanem igen radikális reformokkal hajtják végre: kormányzásuk kezdetén fél évre eltiltják a férfiakat az állami szervekben való tisztviseléstől, és intézkedések egész sorát hozzák létre azért, hogy a férfiak is megtapasztalják, milyen nehéz munka a háztartás és gyereknevelés. 

Személyes vélemény: Ez egy nagyon megosztó könyv, előre szólok. Feminista létemre is néhol húztam a számat, néhol meg szinte tapsikoltam volna örömömben, hogy ezek a lányok ennyire feltalálják magukat, és képesek olyan – férfiak által eddig megoldatlan – problémákat is játszi könnyedséggel elintézni, mintha nem is lenne ennél magától értetődőbb a világon. A deus ex machina kezdés viszont kitűnő választás – Viviana merénylete körül esünk bele a történésekbe, és visszaidézések sorozatából tudjuk csak meg, hogyan került a LÁB (Ledér Álmok Baloldala) hatalomra, és hogyan hajtották végre reformjaikat. 

Kedvcsináló idézet: „Rendkívül szórakoztató volt látni, hogyan küzdenek befogott orral, undorodó képpel a szaros pelenkákkal, mintha nukleáris bombák lennének. A csecsemők fenekének kitörléséhez a legügyesebb is legalább tíz nedves törlőkendőt és fél csomag vécépapírt használt el.”

Kiknek ajánlom: feministáknak és nem feministáknak is, hogy legyen min hőbörögni

Értékelés: 💜💜💜💜

2. Tóth Krisztina: Pixel 

Moly adatlap: x

Tartalom: Egy novellafüzér, amiben a történet ezernyi apró darabra hasad. Pixelekből áll, mint egy kép a számítógépen. Minden új fejezet egy új sorsot tár fel, és akkor áll össze az egész, amikor már szinte befejezed. 

Személyes vélemény: Egy egyetemi órámra kellett elolvasnom (helló, magyar szak), és - szokás szerint - előző nap estére hagytam, tudván, hogy nem hosszú az egész, mindössze 166 oldal. Nem igazán szeretek számítógépen olvasni, de majdnem az egészet befaltam együltő helyemben. A történetnek érdekessége, hogy minden fejezetnek egy-egy testrész a címe, és a végén a testrészek kiadnak egy egész testet. A kötet stílusa laza, egyszerű, olvasmányos, és az embernek mindig olyan "na még egy fejezetet elolvasok és aztán leteszem" érzése van. Letenni aztán persze sokkal nehezebb 😀

Kedvcsináló idézet: "– Az ember nem valaki miatt tanul meg egy nyelvet – mondja a tanárnő, és már a kimondás pillanatában is érzi, hogy ez hazugság, hiszen dehogynem. Csak amiatt. Az anyánk miatt tanulunk meg beszélni, hogy aztán soha többé ne hallgasson ránk és ne értsen minket, aztán idegen nyelveket tanulunk, hogy továbbra is idegenek maradjunk."

Kiknek ajánlom: akik szeretik az Igazából szerelmet, mert esküszöm, engem arra emlékeztetett a történetvezetés. Akik éppcsak ismerkednek a kortárs magyar irodalommal, mert ettől biztos nagyobb kedvet kapnak hozzá. Tömegközlekedés alatt is bátran ajánlom az olvasását, mert egy fejezet általában csak pár oldal, szóval néhány megálló alatt el lehet fogyasztani egy részt. 

Értékelés: 💜💜💜(és fél)

3. Baráth Katalin: A fekete zongora (Dávid Veron 1.)

Moly adatlap: x

Tartalom: Az 1910-es években játszódó történet Dávid Veronikáról szól, aki eladólányként dolgozik egy újságosbódéban. Egy nap megjelenik nála az egyik barátja, Vili, késsel a hátában - innentől pedig az egész kisváros felbolydul. Mindenki azt igyekszik kideríteni, hogy ki lehetett az az irodalomkedvelő tettes, aki egy kitépett Ady-verset hagyott áldozata zsebében. 

Személyes vélemény: Ezt a könyvet (vagyis trilógiát, merthogy három részből áll) már csak a hangulat miatt is érdemes elolvasni. Nekem mindig gyengém volt a Monarchia, a századforduló és Ady Endre - mivel ez utóbbi személyesen is megjelenik a gyilkossági nyomozás során, nem túlzok, ha azt mondom: Ady rajongóknak kötelező. Igazi békebeli krimi, ráadásul van két folytatása is! És a második részben a Balatonra mennek. Imádtam. Veron egy igazán belevaló csaj, ráadásul nagy karakterfejlődésen megy át a három rész során. 

Kedvcsináló idézet: 

"– Hát ez meg mi az ördög? – kiáltott fel, majd a doktor orra alá dugta a papirost. Vékony félhangosan olvasta:

– „Bolond hangszer: sír, nyerít és búg. Fusson, akinek nincs bora. Ez a fekete zongora.”

– Maga szerint mi a fityfene ez? Egy zongoraárus hirdetése?

Vagy egy mulatóé? – ráncolta homlokát a kapitány.

(…)

– Én… én azt hiszem, tudom, honnan valók a sorok. Ez egy vers.

A kapitány harsány kacagásban tört ki."

Kiknek ajánlom: Akik szeretik a krimit, és az irodalmat, és a századfordulót. 

Értékelés: 💜💜💜💜

4. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Moly adatlap: x

Tartalom: Ove egy 59 éves férfi, aki nem sokra becsüli a modern világot. Mióta meghalt a felesége, nem találja a helyét, ezért egy szép nap úgy dönt, öngyilkos lesz. Csakhogy az új szomszédjai, az indiai Parvaneh és svéd férje túlságosan sokat lábatlankodnak nála - egyszerűen nem hagynak neki békét. Még meghalni sem lehet tőlük nyugodtan.

Személyes vélemény: Pár nap alatt képes voltam ledarálni, annyira imádtam. Ove karaktere ismerős lehet mindenkinek: tudjátok, ő az a mogorva, idősödő férfi, aki mindenbe beleköt, amit a fiatalok csinálnak. És aki mindig méltatlankodik, hogy régen bezzeg normális volt a világ, manapság pedig teljesen elkorcsosult. Ennek ellenére - különösen a könyv végére - nagyon meg lehet szeretni az ő karakterét, különösen azután, hogy fény derül arra, hogyan ismerkedett meg a feleségével, és hogyan ápolta őt, miután az kerekes székbe került. A befejezés is tökéletes, és bár a spoiler miatt nem fogom kifejteni, annyit elárulhatok, hogy pont úgy el fog lágyulni a szívetek, mint nekem.

Kedvcsináló idézet: 

„Ove fekete-fehér ember volt.

A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

Kiknek ajánlom: mindenkinek, 0-tól 100 éves korig, akkor is, ha a humoros könyvek nem annyira fognak meg. De különösen azoknak, akik ismerik és szeretik Jonas Jonasson könyvét, A száz éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című zseniális alkotást. Mindkettő svéd szerzemény, talán nem véletlen a hasonló humor.

Értékelés: 💜💜💜💜💜 (gyerekek, ezt el kell olvasni. tényleg.)

5. Elisabeth Hewer: Wishing for Birds 

(angol nyelvű)

 Goodreads adatlap: x

Tartalom: Ez egy rendkívül személyes verseskötet, amiben a költőnő felfedezi saját magát és a világot. A 2015-ös kötet kompozíciója három részből áll (Looking In, Looking Out, Looking Back), hangsúlyos témái az antikvitás, a szerelem, a nőiesség. 

Személyes vélemény: viszonylag ritkán olvasok verseskötetet, de ez az első perctől az utolsóig padlóhoz szögezett. Annyira felismertem magam némely versben, hogy legszívesebben sírva fakadtam volna. Az egész kötet nagyon mai, nagyon aktuális, és nagyon női. A szó lehető legjobb értelmében.

Kedvcsináló idézet: “Unpassable Exam Choose one question to answer: WHAT IS MY WORTH? a) the span between your thighs b) a list of letters on an exam certificate c) the number of boys you’ve (not) been to bed with d) all of the above WHAT IS MY WORTH? a) the distance you’ve come b) the places you’re going c) the depthless truth at the centre of you d) your courage, your courage, your courage”

"“You think Achilles was of impressive descent? Touch me one more time. Maybe it’s time we found out what the daughter of the mightiest god can do. Look to your kingdoms— I am coming for them all.”

Kiknek ajánlom: lányoknak, akik kíváncsiak, akik bátrak, és akiknek még nem sikerült felfedezniük saját maguk teljesen.

Értékelés: 💜💜💜💜💜


+1. Susan Cain: Csend 
A hallgatás ereje egy harsány világban

 Moly adatlap: x

Tartalom: Susan Cain azt igyekszik ebben a könyvben feltárni, hogy miért vagyunk, mi, emberek, annyira különbözőek. Introvertáltnak lenni nem egy leányálom manapság (finoman szólva), ebben a könyvben viszont számtalan tudományos kutatás található, amely kétséget kizáróan bizonyítja: egy befelé forduló személyiség élete is lehet éppen olyan kiteljesedett és boldog, mint a kifelé fordulóké.

Személyes vélemény: Ebben a könyvben azt szeretem, hogy magabiztosságot ad. Amikor péntek este buli helyett bekuckózom magam a kandalló mellé egy jó könyvvel/sorozattal, vagy amikor megszabom magamnak, hogy hetente két baráti találkozás engedélyezett (mert suli mellett többtől teljesen lemerülök), akkor sokszor eszembe jut, hogy talán lemaradok valamiről. Hogy talán nem élem azt az életet, amit a többi huszonéves, és ez baj. Ebből a könyvből megtudtam, hogy nem baj. A komfortzónából való kilépés szuper dolog, a Csend is csomó tanácsot ad arra, hogyan lehet az ilyesmit elkezdeni - de fontos, hogy ezt is mértékkel kell tenni, és nem szabad túlhajszolnod magad csak azért, mert mindenki más is folyton pörög és elfoglalt. Már évekkel ezelőtt elolvastam ezt, de mai napig sokszor bele-belelapozgatok, és sok sora máig itt van a fejemben.

Kedvcsináló idézet: "Ez az oktatási módszer az üzleti közösségre reflektál – mondta nekem egy manhattani állami iskola ötödik osztályában tanító tanár –, ahol az emberek tiszteletét verbális adottságokkal lehet kivívni, nem pedig eredetiséggel vagy valódi tudással. Olyasvalakinek kell lenned, aki jól beszél és képes magára irányítani a figyelmet. Ez olyan elitizmus, ami nem az érdemeken alapul."

Kiknek ajánlom: főleg introvertált embereknek, de extrovertáltak is profitálhatnak belőle - főleg, hogy ők sem értenek meg mindig minket. Ami nem baj, csak tessék kultúrálódni 😊

Értékelés: 💜💜💜💜


(majd legközelebb meg jön talán egy komolyabb eresztés - magyar szakosként talán illik is 😁)