2017. november 3., péntek

Ain't nobody loves me better - 15. fejezet

Fandom: Iliász
Párosítás: Odüsszeusz/Diomédész, Akhilleusz/Patroklosz, a többi pedig kánon szerint
Műfaj: 21. századi High School AU
Korhatár: 18+
Figyelmeztetés: káromkodás, testiség (a slasht már ki sem írom, szerintem fölösleges)
Tartalom: Diomédész végzős diák, és új tanulóként érkezik az Ilion Középiskolába. Már kezdettől fogva rengeteg nehézséggel kell megküzdenie: az osztálya valamilyen titokzatos múltbeli történés folytán kettészakadt, és állandó a versengés a két focicsapat tagjai között. Ha ez nem lenne elég, Diomédész még az új földrajztanárával is állandó konfliktusba kerül: végül pedig jobban megszereti őt, mint azt valaha is gondolta volna.



Diomédész egyik kezével kénytelen volt hátranyúlni, és megragadni az ágy fatámláját. Az egyszerű, ám annál hatalmasabb, fekete-fehér párnák puhán tartották a fiú fejét, aki hanyatt fekve adta át magát Odüsszeusz világklasszis technikáinak. Konkrétan úgy érezte, hogy képes lenne elmenni csak attól a látványtól, ahogy a (sajnos egyelőre csak) félmeztelen férfi beletemeti a fejét az ő lábai közé. Míg Odüsszeusz ujjai a fiú derekát cirógatták végtelen finomsággal, Diomédész gyorsan lehámozta magáról az utolsóként megmaradt alsónadrágot. Odüsszeusz persze rögtön vette a célzást, és bár a kezeivel továbbra is tartotta a fiút, lehajolt és – immár zavaró ruhadarab nélkül – az ajkaival célba vette Diomédész férfiasságát. Ezután következett el többször az a pillanat, amikor a srácnak muszáj volt megkapaszkodnia valami szilárd tárgyban, mert rájött, hogy a képzelete túl kevésnek bizonyult ahhoz, hogy erre a hihetetlenül intenzív élményre valaha is felkészüljön. Persze, rengeteg lány elégtette már őt ki így – voltak köztük ügyetlenebbek, de ügyesek is. Briszéisz például nagyon értette a dolgát. De mindennek ellenére is, Diomédész úgy két perc után bátran ki merte volna jelenteni, hogy Odüsszeusz a legrafináltabb mind közül. Ez talán a korral is járt, de a fiú tényleg elképedt, Láertiádész hogyan képes ilyen széles repertoárt felvonultatni nyelvi technikák terén. Itt haljak meg, ha ez a pasi először szop le fiút. Mennyit gyakorolhatott előttem, úristen? Miután túl voltak az apró, de annál túlfűtöttebb és egész testet átbizsergető csókokon, Odüsszeusz jól megmarkolta a pénisz tövét, majd lassan, fokozatosan egyre nagyobb részét vette be a szájába. Diomédész észre sem vette, hogy előretolta a derekát, és hogy ujjaival egészen lent, Odüsszeusz arcánál kezdett matatni. Vagyis csak szeretett volna matatni, mert odáig nem ért el; a tanár kitartó munkáját azzal jutalmazta helyette, hogy annak haját kezdte simogatni. Egy idő után érezte, hogy a feszültség minden tagjába kiárad – semmi másra nem vágyott, minthogy Odüsszeuszt még közelebb tudhassa magához. Ennek érdekében megpróbálta lefelé nyomni kissé a férfi arcát, hogy az még jobban hozzáférhessen az ő érzékeny területeihez. A férfi ezt látszólag örömmel fogadta – de csupán pár percig. Tudván tudva, hogy Diomédész már nagyon a határon van, és csillagokat lát az izgalomtól, Odüsszeusz hirtelen elhúzódott, és felült az ágyon. Egy kis előváladék csillogott a száján, de volt képe szélesen vigyorogni.

- Ha nem folytatod, én esküszöm… - kezdte rekedten Diomédész, aztán már csak arra eszmélt, hogy Odüsszeusz négykézláb közelebb kúszott hozzá.
- Te így rendeznéd le az egészet, ugye? - Diomédész sűrűn pislogott. Egyszerűen nem tudta mire vélni a kérdést. – Egy kis maszatolás, aztán szépen a hasadra fordulsz, elintézzük, amit el kell, és mindenki megy amerre lát.
- Hát… az alkalmi szex ilyen.
- De nem velem. – Odüsszeusz hangja alig észrevehetően megremegett, de ennek ellenére – vagy éppen ettől - nagyon szexi volt. Milyen sokszor mesélt arról órán is, hogy mennyi csaj volt oda érte az utazásai során… azt gondoltam, csak simán blöfföl. Most már simán elhiszem, hogy nem. Hogy lehet, hogy képes voltam utálni őt az elején? – Én szeretkezni akarok.
Diomédész érezte, hogy felszökik benne némi pánik. Ő is felült az ágyon.
- Mi?
- Nyugi. – Láertiádész egészen közel csúszott Diomédészhez a lepedőn; a két térdével szorosan fogta közre a fiú lábait, majd rájuk is ült, hogy ne magasodjon nagyon Diomédész fölé. Bár Odüsszeuszon még a farmernadrág rajta volt, a srác így is érezte, hogy az előbbi kis előjáték a tanárára is volt némi hatással. – Semmi olyat nem kívánok, amit eddig ne csináltunk volna. Csak csók, simogatás, ilyesmi.
- Simogatás?
Láertiádész nevetett. Diomédész megütközve nézett rá. Milyen ember képes nevetni szex előtt?
- Ne haragudj, nem rajtad nevetek. Vagyis kicsit igen, olyan rémült arcot vágtál az előbb. – A férfi finoman Diomédész álla alá nyúlt, és apró mozdulatokkal megsimogatta őt. A srác nagy levegőt vett. Akaratlanul is lehunyta a szemét. – Látod? Ezt hívják simogatásnak. Semmi extra. Ártalmatlan dolog. Sok ember csinálja, és képzeld, még senki nem halt bele.
- Én a macskámat simogatom így, de oké. – Diomédész még lehunyt szemmel is kénytelen volt elmosolyodni. – Megígérem, hogy nem fogok dorombolni. Felőlem csinálhatjuk, ahogy akarod... feltéve, hogy még ma lekerül rólad ez a kibaszott nadrág.
Odüsszeusznak több se kellett, már el is kezdte oldani az övét. E mozdulat közben viszont úgy döntött, hogy beszélgetés helyett mást is tud kezdeni a szájával; lehajolt tehát, é mohón csókolta Diomédész ajkait percekig, úgy, hogy felsőtestével egészen rádőlt a meztelen fiúra. Diomédész ezt abszolút nem bánta: teljesen hozzásimult a másik testéhez, és először Odüsszeusznak segített lecibálni róla a nadrágot, majd amikor ezzel végeztek, a férfi vékony csípőjét cirógatta ujjaival. Ez is csak úgy jutott eszébe, hogy próbálta utánozni a partnere tapasztalt mozdulatait – Odüsszeusz ugyanis (mint erre a srác rájött) egyáltalán nem túlzott, amikor azt mondta, szeretkezni akar. Ajkai csak alig pár pillanatig váltak el Diomédész bőrétől, különben mindig csókolta őt valahol: a száján, nyakán, a vállán, a mellkasán, a hasán… Diomédész bőre sosem volt még ilyen érzékeny, mintha minden egyes érintés nyomot hagyott volna rajta. Mire észbekapott – jó pár perccel és lihegéssel és simogatással később – ő is a férfi nyakát halmozta el csókokkal, kezeivel annak hátába kapaszkodott, és lábait összekulcsolta Odüsszeuszéval. Ekkor már a tanáron sem volt alsónemű, és a szenvedélyes ölelkezés közepette a fiú némi meglepettséggel konstatálta, hogy a férfi… hát, hogy férfi. És talán – legalábbis úgy érződött - nem is olyan kicsi, mint amennyire először tippelte volna.  Mikor Odüsszeusz oldalra döntötte őt az ágyon, és a fenekét kezdte markolászni, a fiú megszakította a csókot, hogy vessen egy rövid pillantást lentre.

- Hű.
Odüsszeusz szintén lenézett, majd kedvesen megcsókolta a fiú homlokát. Diomédész érezte, hogy a másik mosolyog.
- Először vagy férfival, mi? Ez ilyen.
- Amúgy nem félek. – Odüsszeusz kicsit lentebb csúszott, hogy szeme egy vonalban legyen Diomédészével.
- Á, dehogy. Nem is gondoltam.
- Csak kurva vastag.
- Hát… nem muszáj éppen ma este…
- Miért? – Diomédész röviden megcsókolta a másik ajkait. – Máskor kevésbé lesz vastag? Hülyeséget beszélsz. Azért jöttem, hogy szexeljünk, és nem fogom meggondolni magam.
Odüsszeusz sóhajtott egy nagyot, de odahajolt Diomédészhez, és rányomta ajkait az övére.
- Lazíts – lehelte, miközben apróbbnál apróbb csókokkal halmozta el a fiút. Mindeközben végigfuttatta ujjait annak derekán, és egy határozott mozdulattal közelebb húzta őt magához. Most már egészen összesimultak, és Diomédész tisztán érzékelte a hasa környékén, hogy Odüsszeusz is éppen olyan merev, mint ő. Persze az előbb is látta már ezt, de valahogy más volt… érezni. – Minden rendben lesz. Megígérem.
Ha a józan eszére hallgatott volna, Diomédész megsértődik; elvégre ő mégsem egy éretlen kis szűzlány, akit nyugtatgatni kell az első szex előtt. Volt már elég sok tapasztalata lányokkal, még ha ez jelen helyzetben nem is számított… de mérgesnek kellett volna lennie. Nagyon mérgesnek. Ehelyett csak azt érezte, hogy őrült módra verdeső szíve kicsit megnyugszik a férfi szokatlanul kedves szavaitól és finom simogatásától. Odüsszeusz ráadásul még a szemébe is nézett, alig pár centiméterről; és a fiú látta, hogy ez a szem most nem hazudik.
- Köszönöm. – Fogalma sem volt, miért mondta ezt, de már megtette, amikor erre rájött. Odüsszeusz erre elmosolyodott, majd a következő másodpercben újra az ölelésébe vonta őt – úgy szorította magához, hogy Diomédész pillanatok alatt elfelejtette az előző ijedtségét. Földöntúli élmény volt, ahogy azok a vastag, férfias karok tartották őt, de az is egy szenzációsan új és izgató érzés volt, amikor péniszének széle súrlódott a másik férfiéval. A fiú megpróbálta teljesen ellazítani testét, és ez sokáig sikerült is; Odüsszeusz ugyanis egészen a párnákhoz szegezte őt, miközben még mindig csókolta. Csak akkor állt meg, ha mindketten kifulladtak, de olyankor Diomédész hamar közelebb húzta őt az üstökénél. Egy idő után a férfi becsúsztatta tenyereit Diomédész combja közé, és finoman szétnyitotta a fiú lábait. Diomédész önkéntelenül is kissé megremegett – erre a másik elhúzódott pár centire. Ránézett tanítványára.
 Diomédész inkább becsukta a szemét.

×××

A párna túl puha volt, és a fiú sehogy sem akaródzott felkelni. Halványan észlelte a szemhéja mögül, hogy résnyire beszüremlik a szobába a fény, de hiába ébredt fel, pár másodperc múlva megint elnyomta az álom. Amikor újra magához tért, a hátára feküdt és üresen bámult a plafonra; vele szemben, az ajtó fölött egy rendkívül dizájnos, fakeretbe foglalt fali óra figyelmeztette őt arra, hogy már reggel tíz óra is elmúlt.
Diomédész, ahogy az alvást megelőző események eljutottak újra éber tudatáig, bánatosan felnyögött. És arccal beletemetkezett a párnába.
Mi a francért aludtam itt?

Hajnalban persze még nagyon jó ötletnek tűnt a dolog. Így visszagondolva már eleve ott elrontották az egészet, hogy nem is szexeltek igazán – mindenféle testrészeik egymásnak dörgölése ugyanis a várakozásnál sokkal kielégítőbb volt, és miután Diomédész a simogatások és ölelések hatására (lehunyt szemekkel és remegő végtagokkal) eljutott a csúcsra, a férfi is követte hamarosan. Hihetetlenül forró és érzéki élmény volt az egész, de aztán hiába fújták ki mindketten magukat: Odüsszeusz nem forszírozta, hogy legyen több is. Kihasználta, hogy Diomédész éppen az oldalán feküdt a takaró alatt, és a lehető legnagyobb természetességgel odabújt hozzá, majd átvetette a karját Diomédész derekán. A fiú először tiltakozni akart, de a tanár pár percen belül elaludt; és bár magának is nehezen vallotta be, érdekes újdonság volt számára a másik meleg test közelsége. Sosem aludt még senkivel így. Sem baráttal, sem aktuális csajjal, de még az édesanyja sem bújt hozzá soha. (Ez utóbbira mindig vágyott kisgyerekként, de nem tudta, hogyan kellene kérnie. Vagy kérnie kell-e egyáltalán. Más gyerekek vajon megkérték erre az anyukájukat, vagy azok maguktól is tudták, hogy a gyereküket szeretni illik? Diomédész azóta sem tudta erre a választ.) Mindenesetre nem volt kellemetlen érezni, ahogy Odüsszeusz forró mellkasa emelkedik és süllyed álmában; az meg, hogy a teste alsó része is nagyon határozottan közel volt a sráchoz, még tetszett is neki.

Reggelre persze jóval józanabbul látta a dolgokat. Nem dugtak Odüsszeusszal – hát ez volt a kisebbik probléma. Jó lett volna már elsőre is kipróbálni, hogy a srác fantáziái mennyire fedik a valóságot, de ha igazán magába nézett, nem bánta nagyon, ami (nem) történt. Főleg mivel sosem csinált még ilyet. Na majd legközelebb.  Az előző este úgy volt jó, ahogy volt, a fiúnak nem támadt hiányérzete. Ennek ellenére nagyon gáznak érezte, hogy zavarba jött a meztelen Odüsszeusz látványától – ezt mindenképpen kitörölte volna az emlékeiből, ha lehetséges. Bárcsak ő se emlékezne rá… borzalmas volt. Annyira vártam erre, és annyira készültem az előző estére… mi van, ha most majd arra a következtetésre jut, hogy nem is vagyok biszexuális, és nem is akarom igazán ezt az egészet? Ugye nem gondolhatja ezt?

Ahogy Diomédész a hátán feküdve elmélkedett, és a falióra kattogását hallgatta, rájött, hogy nagyon is éhes. És feleslegesen tölti a drága időt azzal, hogy hülyeségeken agyal. Felkelt tehát, kihalászta az ágy alól az előző este oda ledobott alsónadrágját és pólóját (örült volna, ha van belőlük tiszta, de hát abszolút nem így készült), majd miután felvette őket, kicsoszogott az előtérbe. A gyomra kicsit összerándult, amikor meglátta a netbookjába belemélyedt Odüsszeuszt: a férfi a kényelmes kanapén törökülésben ült. Egyébként teljesen fel volt már öltözve: világoskék, kerek nyakú pólót és fekete farmert viselt, még egy újnak látszó karórája is volt. Furcsa volt, hogy szemüveget hordott. Bár a szeme táskás volt, ettől függetlenül is szexin nézett ki. Szerencsére Diomédésznek volt ideje kibámulni magát, mert a másik fel sem emelte a fejét, amikor ő belépett. Pár másodperc múlva a fiú torokköszörüléssel jelezte, hogy amúgy ő is itt van.
- Ó, jó reggelt – köszöntötte őt Láertiádész széles mosollyal, majd lassan felnézett a monitor mögül. – Hogy aludtál?

Diomédész hirtelen nem tudta, hogyan kellene válaszolnia erre. Vagy egy másfél óráig ébren zakatolt az agyam, egyrészt mert sosem aludtam még szex után senkivel, és nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Másrészt meg kicseszettül nehéz úgy álomba szenderülni, hogy a pasi, akihez vonzódsz, meztelenül hozzád dörgölőzik a takaró alatt. De amúgy…
- Jól, és te?
Odüsszeusz lassan pislogva elgondolkodott.
- Egész jól. – Majd kajánul somolygott az orra alatt. - Csak ugye a reggel. Ott feküdtél mellettem meztelenül, és ez kicsit jobban beindított, mint ahogy arra számítottam. De nem volt szívem téged felkelteni, szóval inkább elmentem futni, hogy levezessem a feszültséget.
- Felkelthettél volna – bukott ki a fiúból a mondat. Szerette volna elvenni azt a számítógépet Odüsszeusz öléből, hogy elfoglalhassa a helyét, és szétterpesztett lábakkal a férfira ülhessen. Szíve szerint addig csókolta volna, amíg ki nem fogy a levegőből… de hát még nem volt meg a szokásos reggeli fogmosása, így Odüsszeusz nem biztos, hogy tapsikolna örömében, ha a fiú rámozdulna. Na meg aztán Diomédész éhes is volt. Nagyon. – Már reggeliztél?
- A futás után ettem egy almát, de azon kívül nem. Gondoltam, megvárom, amíg felébredsz. – Ezzel a férfi felállt, letette a netbookot a dohányzóasztalra, majd kiment a konyhába. Még hátrakiáltott a másiknak.  – Kávét, teát főzhetek?

×××

A srác előtt pirítós, vaj, sonka, sajt volt a kistányéron, előtte pedig gőzölgő, forró kávé, méghozzá egy görög sormintás kis csészében. Minden bizonnyal családi hagyaték lehetett. Diomédész nem volt oda túlságosan az erős kávé ízéért, de szerette érezni a hatását; naponta egy csészével mindig megivott, hisz máskülönben nehezen bírta volna a kora reggeli órákat az iskolában. Ez a fekete most különösen jól esett neki – csak egy kis édesítőt tett bele, de éppen tökéletes volt.
Diomédész egy darabig némán bámult a tükörtojást sütő, kötényes, időnként kávét kortyolgató tanárára. Odüsszeusznak ez már a második csésze volt, de úgy tűnt, meg sem kottyan neki.

- Jaj, el is felejtettem – kapott a fejéhez a tanár egy idő múlva. A serpenyőtől arrébb lépve kinyitotta a hűtőt. – Kérsz tejet a kávéhoz?
- Köszönöm, de tudod, nem ihatok tejet, csak…
- Csak laktózmenteset. – Láertiádész éppen ilyet helyezett elé az asztalra. Elmosolyodott. – Még valamelyik korrepetáláson mondtad, hogy laktózérzékeny vagy. Azt hitted, elfelejtettem?
Diomédész elhűlve bámulta a tejes dobozt. Nagyon ízlett neki a kávé így is, de őszintén meghatotta, hogy a férfi ilyen apróságokra is emlékezett vele kapcsolatban – így öntött kicsit a tejből a csészéjébe.
- Köszönöm.
- Biztos nem kérsz tojást? Palacsintát is tudok csinálni. A nővérem kisfia odavan a körtelekváros palacsintámért, csak úgy mondom.
Diomédész majdnem félrenyelte a pirítósát. Valamiért eszébe jutott Helené romantikus kis ábrándja, miszerint milyen aranyos lenne, ha Mr. Láertiádész palacsintát sütne a fiúnak. Már így is túlléptünk egy csomó határt. A fiú nem érezte túl jól magát a másik ajánlatától, így terelni kezdte a témát.
- Amúgy nem tudtam, hogy szemüveges vagy.
- Csak olvasáshoz meg netezéshez használom – vallotta be Odüsszeusz, de a hangsúlyából és arckifejezéséből a fiú rögtön levette, hogy rohadtul nem olvasáshoz és netezéshez használja. Vagy talán eredetileg tényleg azért csináltatta, de ma reggel valószínűleg inkább az volt a célja, hogy megmutassa, milyen elképesztően fess szemüvegben is. – Amúgy egészen jól látok, nem nagyon veszem észre a különbséget szemüveggel. Annak ellenére, hogy életem javarészét könyvek olvasásával töltöttem, egészen tűrhető a látásom. – Odüsszeusz sóhajtva megfordult, és kiszedte magának egy tányérra a tükörtojást. Leült Diomédésszel szembe, az asztalhoz. – Az első párom szoktatott rá igazán az olvasásra. Mindig ott ültünk zárásig a suli könyvtárában, félhomályban böngésztük a régi atlaszokat és csillagászattal foglalkozó könyveket. Szegény srácnak alapból rossz volt a szeme, és én csak tovább rontottam rajta.
- Ilyen kis eminens voltál? – cukkolta őt a fiú. – Hogy a könyvtárban tanyáztál zárásig? Azt hittem, keményebb fából faragtak.
- Kemény volt az is. Főleg, amikor egyszer bezártak minket véletlenül estére…. – A férfi arcán az emlék hatására széles vigyor ömlött el. – Az idős könyvtáros néni sosem tudta meg, hogy a dédanyja csipketerítőjén esett folt először az ártatlanságomon.
Diomédész ajkai lekonyultak.
- Az igen. Szóval akkor fiúval voltál először, nem lánnyal?
Láertiádész magába tömött egy nagy adag tojást, majd bőségesen leöblítette azt kávéval.
- Olyannyira fiúval voltam először, hogy sokáig azt hittem, meleg vagyok. Ne nézz ilyen hitetlenkedve, komolyan beszélek! – Odüsszeusz a szemeit forgatta. – Tizenhét voltam, és már vagy három éve reménytelenül szerelmes voltam ebbe a végzős srácba. Akkor még nem voltam olyan spontán és belevaló, mint most, bár nagyon annak akartam látszani. Én voltam a focicsapat kapitánya, és minden őrült buliban, minden részeg tivornyában benne voltam. Közben pedig állandóan arra vágytam, hogy bárcsak lenne valaki, aki okos, érzékeny, jó humorú, akivel lehet együtt gondolkodni és a világ nagy dolgairól elmélkedni. Na, ez a srác, akivel aztán összejöttünk, pont ilyen volt. Nagyon művelt, kicseszettül jóképű és komoly. Volt barátnője is sokáig. Aztán amikor szakítottak, egyszer vettem a bátorságot, és odamentem hozzá, mikor olvasott valamit. Kiderült, hogy sok közös van bennünk, és elkezdtünk könyvtárba járni közösen.
- Sokáig voltatok együtt?
- Majdnem két évig – mosolyodott el a férfi. A tekintetéből Diomédész rögtön arra következtetett, hogy nem egy csúnya szakítás lett a vége. – Nem olyan sokáig, de szép emlék maradt. Igaz, apa nagyon utált érte, állandóan fenyegetőzött, hogy kitagad... mindenesetre a lényeg, hogy a barátom beleszeretett egy lányba, és fájó szívvel ugyan, de elengedtem. Facebookon még mindig tartjuk a kapcsolatot, néha olvasnivalókat is cserélgetünk.
- Jó tudni, hogy nem csak az én apám ilyen homofób seggfej – dünnyögte az orra alatt Diomédész, ahogy belemélyedt a kávéba.
- Az enyém amúgy általában rendes volt, meg ma is az. Sok mindenről tudtam vele beszélni, sok mindenre megtanított. – Láertiádész beharapta az ajkait. – Csak hát a melegeket utálta, én meg ki is provokáltam a rosszindulatát. A szakítás után többször volt, hogy felszedtem srácokat bulikban meg bárokban, és hazavittem őket… jól esett egy kis szórakozás, na. Anya és a nővérem teljesen elfogadott, de apa sokszor volt dühös. Aztán elkerültem egyetemre, és örültem, hogy kicsit szabadabb lehetek. Kaptam egy lakást Athénban, és vígan éltem bele a világba. Az egyik családi összejövetelkor viszont megismertem Penelopét, és akkor először fordult meg a fejemben, hogy talán nemcsak a fiúk jönnek be.

A fiú nyelt egyet. Már megint Penelopé. Nem igazán szerette volna a tanár felesége felé terelni a beszélgetés témáját, de igazából régóta furdalta a kíváncsiság, hogy vajon ő és Odüsszeusz milyen viszonyban lehetnek most. Vajon teljesen elhidegültek egymástól, és Penelopé is tart szeretőket? Vagy éppen ellenkezőleg, hiányzik neki a férje, és minduntalan várja haza? Vagy akár az is lehet, hogy nyitott házasságban élnek, és teljesen elfogadott dolog náluk az, hogy Odüsszeusz velem szexeljen. Az milyen durva lenne már? 

- Tényleg, még korábban mondtad, hogy nagyon fiatal voltál, amikor összeházasodtatok. Hogyhogy olyan gyorsan? Beleszerettél első látásra, vagy mi? – hitetlenkedett Diomédész. A másik vett egy nagy levegőt, majd kortyolt egyet a kávéból.
- Hogy első látásra, az túlzás. Tetszetni már legelőször is tetszett – mosolyodott el nosztalgikusan.  Letette a csészét. – Amúgy a másodunokatestvérem legjobb barátnője volt, így került a családi összejövetelre. Megfogott, hogy alapvetően csendes lány, de mindenhez volt hozzáfűznivalója… értett a kertészethez, a kung-fuhoz, a nemzetközi politikához, a lovakhoz. Ó, és gyönyörűen szőtt, egyszer kaptam tőle egy faliképet, ami virágos mezőt ábrázolt… azt mondta, csak nekem csinálta, pedig gyűlöl szőni. A nagymamája óhaja volt, hogy tanulja meg a technikát, de amúgy sosem foglalkozott vele.
- És erre te rögtön feleségül akartad venni.
- Akarta a fene. – A férfi fáradtan legyintett. – Aranyos lány volt, de csak meg akartam fektetni. Kíváncsi voltam, mert addig még sosem voltam nővel, és Penelopé túlságosan vonzó volt… apró, fekete szemek, sötét haj, és a teste pont ott gömbölyödött, ahol kell. Kicsit hasonlított Helenére. És ezekhez párosult még egy hihetetlenül kifinomult intelligencia és ártatlan kisugárzás. Ráadásul láttam, hogy ő is vonzódik hozzám, sima ügy lett volna. Egyetlen probléma volt csak, mégpedig az, hogy nem akart házasság előtt lefeküdni velem.
Diomédész ledöbbent, de azért végzett egy gyors fejszámolást.
- De hát ez a kilencvenes évek végén történt, nem?
Odüsszeusz nevetett.
- Ja, én is pont ilyen döbbent voltam először, mint te. Azt gondoltam, ilyen ma már nem létezik… meg hát nem is számítottam erre, mert Penelopé még csak vallásos sem volt különösebben. De kötötte az ebet a karóhoz, hogy csak akkor nyúlhatok hozzá, ha komolyan gondolom, és elveszem feleségül. Nem repestem az elhatározásától persze, de egy idő után rájöttem, hogy őt így kell elfogadnom. Penelopé ekkor huszonhárom volt, tehát éppen eléggé felnőtt ahhoz, hogy döntéseket tudjon hozni a saját testéről. Tudod, önkéntelenül is tisztelni kezdtem őt… nem azért, mert szűz volt ennyi idősen, hanem azért, mert képes volt elhatározni valamit, és ahhoz tartani magát. Belőlem ez a képesség mindig is hiányzott. Szóval ahogy randizgattunk, kezdtem beleszeretni, és nem egészen egy év múlva összeházasodtunk. – A férfi hirtelen felnevetett. – A nászéjszakánk mondjuk inkább volt vicces, mintsem szenvedélyes… de megoldottuk.
- És mi van, ha a házasság után jössz rá, hogy mégsem jönnek be a lányok? Nem aggódtál? – szaladt ki az őszinte kérdés Diomédészből.
- Valószínűleg okosabb lett volna, ha előtte kipróbálom – ismerte be Láertiádész. – Igazad van. De meg sem fordult a fejemben a dolog. Ránéztem, és egyszerűen tudtam, hogy be akarok nyúlni a lába közé. Így működik a szexuális vonzalom, nem? Nem kell három diploma ahhoz, hogy rájöjjek, melyik nemhez vagy nemekhez vonzódom.

Diomédész ezután másodpercekig a kiürült kávéscsésze alját bámulta. Érezte, hogy az arca ég, és nem mert felnézni; bármennyire is félt a témától, muszáj volt felhoznia. Nem akarta, hogy félreértés legyen közöttük.
- Ha már itt tartunk, az a tegnap esti dolog… - Annyira szorította a csészét, hogy attól félt, megreped. - Baszki. Sajnálom. Én tényleg szexelni akartam, csak már olyan régóta vártam erre, és amikor levetted a nadrágod…
- Diomédész. – A fiú lassan felnézett; Odüsszeusz tekintete teljesen elképedt volt. Kissé zavart is, ami általában nem volt rá jellemző. Egy kicsit előrehajolt, és megmozdította a kezét; majd nyilván meggondolta magát, és újra hátradőlt. – Nem azért mondtam az előzőeket, mert hibáztatlak, rendben? Én… - Itt nyilvánvalóan habozott, talán nem tudta, hogyan fogalmazza meg a mondanivalóját. – Én nagyon élveztem a tegnap estét.
- De nem dugtunk.
A földrajztanár felnézett a plafonra.
- És akkor? Te megbántad? Én nem. Mivel nem voltál még férfival, szerintem teljesen normális, hogy kisebb dolgokkal kezdünk.
Diomédész kinyitotta a száját, majd becsukta. Ekkor kezdte csak felfogni Odüsszeusz második, mintegy mellékesen megjegyzett mondatának az értelmét. Kezdünk. Normál esetben kiakadt volna azon, hogy a férfi más alkalmakról is fantáziálgatott már, de ezen a reggelen valahogy egyáltalán nem tűnt furcsának a felvetés. Bár az előző este úgy volt rendben, ahogy volt, Diomédész azért kipróbált volna még egy-két dolgot a tanárral – és sejtette, hogy a másik is így van ezzel.

- Jövő pénteken eljöhetek megint?
Odüsszeusz még le tudta nyelni a falatot. Aztán kissé lassú mozdulattal felemelte a fejét, és egyenesen a fiú szemébe nézett. Az látta, hogy Láertiádész komolyan meglepődött.
- Persze, ráérek. 
- Pénteken kicsit hamarabb érkeznék, mondjuk öt körül? – Az idősebb beleegyezően bólintott. Diomédésznek hirtelen eszébe jutott valami, és miután bekapta az utolsó szelet sonkás pirítóst, megvonta a vállát, mintha csak mellékesen jegyezne meg valamit. – Szombaton viszont programom van, szóval nem fogok itt aludni. Gondolom nem baj.
Odüsszeusz pislogott.
- Dehogy baj. Miért lenne baj?
Diomédész nagyot sóhajtott. 
- Nem tudom, csak gondoltam tisztázom. Már azt, hogy mi szexelünk, de semmi több. És… nagyon remélem, hogy te sem képzelsz ebbe az egészbe többet. Ugye nem?
A fiú a mondat végénél összeszedte a bátorságát, és felnézett. Odüsszeusz olyan értetlenül és furcsállóan bámult rá, hogy Diomédész azt érezte, szeretne elsüllyedni a föld alá. Hogy is gondolhattam, hogy ez az ember valaha is képes lenne belém szeretni? A srác tenyere izzadt. Érezte, hogy rosszul van.
Talán a fiú arckifejezését látva, talán ösztönös megérzés miatt, de Odüsszeusz mimikája lágyulni kezdett egy idő után.
- Diomédész… valamit tudnod kell. - Láertiádész a homlokára tette a tenyerét, mintha maga sem tudná, hogy kezdjen hozzá annak a mondanivalónak, ami számára annyira egyértelmű, de másoknak nehéz elmagyarázni. – Én nagyon szeretem Penelopét. És nagyon sokszor hiányzik, nemcsak ő, de Görögország is. Most viszont mégis itt vagyok, és az az abszurd és furcsa helyzet állt elő, hogy valamiért vonzódom hozzád. Nem érdekel, hogy hány alkalom lesz belőle, de nem is látok a jövőbe. Csak azt tudom, hogy most mit akarok, aztán majd kialakul.

Odüsszeusz ezzel csendben visszatért a maradék tojásához. Diomédész elgondolkodott a hallottakon, majd rövidesen arra jutott, hogy Odüsszeusz rohadtul nem a kérdésére válaszolt.  Jó, hát végül is azt mondta, szereti a feleségét. Meg az előbbi nézése is… ezek szerint akkor most már biztos. Nem szerelmes belém. De hazudhat is, nem? Zseniálisan tud hazudni. Eddig általában észrevettem, ha nem mondott igazat, de a ma reggel eléggé zavaros és kusza volt, simán lehet, hogy csak nem figyeltem annyira…

×××

- Hahó, szóval akkor benne lesz a geometria vagy sem?
Diomédész megdörzsölte a szemét; elkeseredetten próbálta kitörölni a szeméből a fáradtságot. Ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy hajnali fél kilenckor kezdődjön az iskola? Ráadásul a srác most kivételesen fél órával hamarabb is beért – ezt leginkább a hétfő hajnalban füvet nyíró szomszédnak köszönhette. Mindenesetre pislogott párat, majd végre felfogta, hogy egy kantáros nadrágot és szürke pólót viselő Briszéisz támaszkodik a sulis szekrényre közvetlenül mellette. Pár másodperc múlva észrevette a fekete pulcsis Patrokloszt is, aki a bioszkönyveit, meg a tolltartóját szorongatta a lány mellett.
- Ja, hogy a szerdai matekdoga? Nem lesz benne a geometria – vakarta meg az üstökét Diomédész. – Asszem. Átreidésznél mondjuk sosem lehet tudni. De te úgyis tudsz mindent, nem?
Briszéisz unottan a szemét forgatta.
- Persze, nekem csak így megy. Csettintek, és máris benne van az egész geometria a fejemben.
- Hozzám képest tényleg elég keveset tanulsz – szögezte le Patroklosz, mire Briszéisz ránézett. – Mi az, nem így van? Hiába vagyok viszonylag jó tanuló, én csak szorgalmas vagyok. Te meg nagyon okos.
- Kicseszett okos – horkantott fel cseppet sem nőiesen a lány. – Kapkodnak is utánam az egyetemek, gondolhatod. Nem is tudom, a Harvard vagy a Yale szimpatikusabb…
Diomédész kivett két füzetet, egy tolltartót, meg egy flakon vizet a táskájából, majd visszazárta a szekrényét. Nem akarta, hogy Briszéisz kissé szarkasztikus, kissé keserű hangvételű megjegyzésére Patroklosz valami negédes, vigasztaló frázist kezdjen ismételgetni, tehát inkább elterelte a témát.
- Amúgy Patroklosz, hogyhogy nem voltál az előző matekórán? – vonta fel a szemöldökét a srác. – Azt tudom, hogy Briszéisz versenyen volt, de te…
Diomédész nem várta volna, de még mielőtt befejezte volna a mondandóját, a fiú a füle tövéig pirult. Szorosabban magához ölelte a felszereléseit, és beharapta az ajkát.
- Én… öö… Akhilleusszal voltam. Nem értem rá.
- Dugtak – fordította Briszéisz a kelleténél hangosabban. Szerencsére a korai időpont miatt alig páran lézengtek a folyosón, és ők sem az osztálytársaik voltak. – Előző este, aztán Patroklosz ott aludt nála.
- Nem csináltunk ilyesmit este – tiltakozott zavartan Patroklosz, mire a lány (barátja felé fordulva) csak legyintett.
- Jól van, akkor reggel. Tök mindegy. A lényeg, hogy utána szépen felöltöztél, eljöttél, és megint egy kurva szó nem esett arról, hogy totál bele vagy esve a srácba.
Mikor Patroklosz zavarában a füzete szélével kezdett babrálni, Diomédész felsóhajtott.
- Szóval még mindig ez a helyzet.
- Én nem is értem, mit kínlódtok – tárta szét a karjait a lány, miközben egyenesen Patroklosz barna szemébe nézett. – Akhilleusz is szerelmes beléd, az ugye megvan?
Patroklosz csak a fejét rázta.
- Jaj, Brisz, hogy lehetsz ennyire biztos benne?
- Én is biztos vagyok benne – erősítette meg Diomédész. – Az egész osztály biztos benne. Sőt, az egész iskola. De ha te nem hiszed el, akkor talán érdem…

Tüdeidész beszédét hosszan elnyújtott, erős koccanás hangja szakította félbe. Utána hosszú másodpercekig csend volt; mindannyian tudták, hogy a hang a belső parkoló irányából jöhetett, amire a földszint folyosója nyílt. 
- Mi a fasz volt ez? – kérdezte elhűlten Briszéisz. Miután a három diák gyorsan egymásra nézett, szinte egyszerre rohanni kezdtek a folyosó vége felé; Diomédész szaladt a leggyorsabban, és bár útközben fellökött pár szintén csodálkozó alsóbb évest, ez nem igazán foglalkoztatta. Két percen belül az ajtónál termett, majd gyorsan leszaladt a belső parkolóba vezető betonlépcsőn. Szinte egyből kiszúrta a D zónában (a folyosóhoz legközelebb eső helyen) parkoló, horpadt orrú Audit, meg az abba beletolató, ezüstszürke Mercedest. A Mercedesen látszott, hogy egészen új darab: csillogott-villogott, mintha nemrég hozták volna a fényezőből. Ennek ellenére a hátsó része siralmas állapotban nézett ki, hiszen az is horpadt volt és törött, a rendszámtábla pedig féloldalasan, lazán lógott le róla. A Mercedes elejénél Akhilleusz álldogált összefont karokkal és elgondolkodó tekintettel. Alapvetően egészen vicces látvány volt, mert olyan fényes, suhogós, kékszínű melegítő felsőt viselt, ami a kilencvenes években volt divat, hozzá meg szakadt farmert – de Diomédész most mégsem tudott nevetni.
Briszéisz meg Patroklosz nagy fulladozva beérték őt, ők is leszaladtak a parkolóba. Briszéisz pupillája a kétszeresére tágult meglepetésében, de ez nem akadályozta meg abban, hogy le ne kiabálja szinte rögtön szőke hajú osztálytársát:

- Normális vagy te?! Ez Agamemnón Átreidész kocsija, ugye tudod?
Ám Akhilleusz a világ legnagyobb nyugalmával fordult a lány felé.
- Először is, idegesen ébredtem ma reggel, és még felelek ma görög töriből, meg írok egy fizika dogát. Kérlek, ne kiabálj velem kora reggel, jó? Még kávét sem ittam.
- Haver, te totál kész vagy – nyögte Diomédész. A srác szinte előre látta Agamemnón belilult fejét, amint az megpillantja az összetört hátú kocsiját. Most még persze kevesen voltak az iskolában, és a tanári szoba az épület másik végében helyezkedett el; nyilván nem hallatszódott el odáig a koccanás zaja. De Agamemnón előbb-utóbb mindenképp hazamegy, és nagyon valószínű, hogy fellármázza az egész iskolát az őt ért kár miatt. – Elaludtál útközben, vagy mi? Hogy voltál képes így nekitolatni?!
Akhilleusz megrántotta a vállát.
- Mondtam, hogy nem ittam még kávét.
- Szerintem vidd innen a kocsidat. Most – hangzott a határozott utasítás Briszéisz szájából. A lány az utóbbi időben igencsak rossz viszonyt ápolt aranyhajú barátjával, de Diomédész figyelmét nem kerülte el, hogy ebben a kiélezett, balszerencsés szituációban azért kiütközött Briszéisz alapvetően jóindulatú, segítőkész karaktere. Akárhogy is bánt vele Akhilleusz korábban, a lány megint ott volt, és megint vigyázta a hátát. Teljesen önzetlenül. – Agamemnón nem láthatja meg, hogy te törted össze az autóját.
-  De Brisz, már egy csomóan tudják – mutatott Patroklosz a hátuk mögé. Alsóbbéves lányok és fiúk egy csoportja gyűlt a lépcső elé; pont elég messze, hogy ne legyenek útban, de ahhoz elég közel, hogy lássák, mi történik. A hátizsákos, könyveket szorongató lányok izgatottan pusmogtak, az a pár fiú pedig elhűlve várta, mik lesznek a további fejlemények. – Nem tudjuk eltitkolni. Nem lenne egyszerűbb bevallani, hogy Akhilleusz hibázott? Kifizeti a kárt, és rendben vannak.
- Biztos, hogy nem fogok egy seggfej bocsánatáért könyörögni! – dörrent fel Akhilleusz mérgesen. Patroklosz arcán látszott, hogy kissé megijedt a dühös hangvételtől, de barátja aztán megeresztett felé – csak felé - egy kedvesebb, finomabb pillantást, mintegy bocsánatkérésként.
Az egyre komolyodó arcú Briszéisz közben agyalni kezdett.
- Tényleg nem lenne jó ötlet bevallani a dolgot – foglalta össze pár másodperc múlva a gondolatait. - Akhilleusz éppen eléggé megalázta már korábban az Átreidészt. Az egyetlen megoldás, ha a kocsi eltűnik… minél gyorsabban. A többiek miatt ne aggódjatok, elintézem én.
Mielőtt bármelyik fiú megszólalhatott volna, Briszéisz sarkon fordult, és szépen, komótosan odasétált a bámészkodók közé. Egészen hosszan és lassan beszélt nekik; Diomédész nem hallotta ugyan a lány szavait, de mire Briszéisz visszaért hozzájuk, már egy sem volt a parkolóban. A diákok sietve, többé-kevésbé sápadtan igyekeztek visszaözönleni a folyosóra; páran még egymást is lökdösték, hogy hamarabb elhagyhassák a tett helyszínét.

A három döbbent srác arckifejezésére Briszéisz elvigyorodott.
- Mit mondtál nekik? – kérdezte halkan Patroklosz.
- Á, semmi különöset – igazította meg Briszéisz sötét, göndör haját. A hatás kedvéért a szempilláit is rebesgette kissé. – Vagyis csak annyit, hogy ha bárkinek akár csak megemlítik, hogy Akhilleusz összetörte Agamemnón kocsiját, én személyesen megyek utánuk, megfojtom őket álmukban, négyfelé vágom a testüket, majd mindegyiket külön homokzsákba tömöm, és beleeresztem a zsákokat az óceánba. Alternatívaként felajánlottam, hogy torokmetszésről is szó lehet, mert az talán kevésbé szenvedős… bár sok vele a vér. Ebben az esetben inkább csak simán elásnám őket az udvaron, nem akarom bepiszkítani a kezem. A piros szín nem igazán illik a bőrtónusomhoz.
A három osztálytárs döbbenten pislogott hosszú másodpercekig. Diomédész nem tudta eldönteni, hogy a csaj viccel-e vagy komolyan mondja, de kénytelen volt nyelni egyet, mielőtt megszólalt.
- Félelmetes vagy – summázta a véleményét.
Briszéisz nevetett, majd játékosan hátbaveregette Akhilleuszt.
- Na de most siess, nehogy más is meglásson. Én a helyedben még ma elvinném a kocsimat megjavíttatni… ha így mászkálsz a városban, pletykálni fognak.
Akhilleusz a fejét csóválta. A száját akarta nyitni, de Diomédész megelőzte.
- Ez nem ilyen egyszerű, mert az autóra nyilván van biztosítás. Ha Akhilleusz bejelenti, hogy szétment a kocsi háta, mindenféle hülye papírokat kell kitöltögetni… arra is rákérdeznek majd, hogy minek ment neki. Ez mondjuk a kevesebb gond, mert azt simán be lehet kamuzni, hogy falnak ütközött a kocsi, meg minden. De kell egy kis idő, mire átfut az egész a biztosítón, és hát…
- Addig törött kocsival járnék iskolába – folytatta nyúzott arccal a fiú. – Inkább nem jelentek be kárt. Nem érdekel a pénz, ki tudom fizetni a javíttatást, ha kell.
Diomédész helyeslően bólintott.
- Én ismerek egy jó műhelyt, úgy egyórányira innen. Tavaly nyáron én is szétbasztam a kocsim egyik felét, szóval van tapasztalatom… szívesen elkísérlek amúgy, ha gondolod.
- Örülnék neki – virult fel Akhilleusz arca.

×××

Odüsszeusz
Szia, Diomédész! Remélem nem zavarlak, de azt gondoltam, jobb, ha itt írok. A kiránduláson… kicsit elragadott minket a hév, ugye? Én szívesen folytatnám, amit abbahagytunk :) Persze csak akkor, ha te is így vagy vele. Nincs kedved eljönni hozzám valamelyik hétvégén? Én nagyon örülnék neki :D

Odüsszeusz
ha viszont nem szeretnéd, mert meggondoltad magad, akkor tekintsd tárgytalannak a fenti kérdést. nem akarlak zaklatni.

Diomédész még mindig nem tudott túljutni ezen a Facebook üzeneten. A hétvégén egyszer Helenénél, másszor Antilokhosznál volt, és bár látta, mit írt neki a tanár, nem igazán volt ereje válaszolni. Vagy csak kifogásokat kerestem. Már vagy húsz perce ült hallgatagon Akhilleusz mellett, és azon gondolkozott, hogy írjon-e valamit vissza, és ha igen, mit. Elvégre Láertiádész még múlt csütörtökön küldte neki azt az üzenetet, azóta meg már ugye találkoztak, tulajdonképpen szexeltek is. Már ha azt szexnek lehet nevezni… mindenesetre elég furcsa ez a szituáció. Odüsszeusz a tanára volt, illendő vajon vele Facebookon chatelni? Nem hágna át az bizonyos korlátokat? Kavartak, oké. De az pusztán testiség, minimális jópofizással. Amikor az ember hosszasan chatel valakivel, az már sokkal mélyebb emberi kapcsolatot jelez.
Ennek ellenére a fiú úgy érezte, a földrajztanár mindenképp megérdemel egy választ. Hiszen mégiscsak nagy élmény volt neki a péntek este; először volt bármiféle szexuális kapcsolata férfival, Odüsszeusz pedig tényleg nagyon kedves és figyelmes volt, még vacsorát is főzött neki. Senki nem kívánhatna ennél jobb első alkalmat.

Diomédész
szia, odüsszeusz! (de kicseszett furcsa a keresztnevedet használni… a láertiádészt meg a tanárurazást már úgy megszoktam)

A srác az orra alatt somolyogni kezdett.

Diomédész
komolyan megfordult a fejedben, hogy meggondolhatom magam? :P eszembe sem volt. amúgy szuperül éreztem magam pénteken, köszönök mindent. és extra finom volt a bazsalikomos tészta.

A srác elküldte az üzenetet, majd megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot. Már nem – vagy csak kevéssé - gondolta azt, hogy Láertiádész szerelmes lehet belé, és így sokkal könnyebb volt megfogalmazni a mondanivalóját.
Azon viszont rohadtul meglepődött, hogy a pasi egy percen belül válaszolt.

Odüsszeusz
ennek örülök :) már annak, hogy eszedben sem volt meggondolni magad. amúgy egész nyugodtan hívj odüsszeusznak, a tanárurazásról az ágyban rossz emlékeim vannak.

Diomédész önkéntelenül is felnevetett. Akhilleusz nyilván nagyon elmerült a gondolataiban, de azért erre ő is felfigyelt, és kissé értetlen arccal kérdezte:
- Minden rendben?
- Hogyne, persze – nyugtatta őt meg Diomédész, majd újra pötyögni kezdett a telefonján.

Diomédész
mi van? :P más diákoddal is kavartál már? 

Odüsszeusz
dehogy, csak veled voltam eddig a tanulóim közül. ellenben voltam már olyan lánnyal, akinek valami fura tanár-diák fétise volt, és azt mondta, szeretne tanár úrnak szólítani szex közben. nyilván neki ez izgató volt, de én ugye tényleg tanár vagyok, és abszolút nem jöttem lázba tőle… olyanokat mondott, hogy büntessem meg, mert nem tanulta meg a leckéjét, meg ilyenek. nekem ettől hidegrázásom volt, szóval a szex része annyira nem sikerült a dolognak…

Diomédésznek szinte már a szája is fájt, olyan szélesen vigyorgott.

Diomédész
azta, durva csaj lehetett XD fel sem állt rá?

Odüsszeusz
felállt, mert amúgy a lány szexi volt, piros kockás miniszoknyát vett fel direkt. csak aztán felhozta ezt a fétis témát, és én hülye meg beleegyeztem. néha órán is eszembe jut, és annyira kellemetlen.

Diomédész
ne már XDD amúgy most nem órát kellene tartanod?

Odüsszeusz
neked meg nem figyelned kellene a tanárra?  de hogy a kérdésedre válaszoljak, hétfőnként nincsen első órám. most a tanáriban vagyok, éppen reggelizek. 

A srác fél pillanatra Akhilleuszra nézett; a nyugodtnak tűnő, de belül valószínűleg ideges srác éppen cédét cserélt – pár pillanat múlva valami újabb sznob jazzdal szólalt meg.

Diomédész
erről jut eszembe…  figyu, most pénteken ugye nem fogsz megint főzőcskézni nekem? 

Diomédész hezitált egy pillanatig, de aztán elküldte az üzenetet.

Odüsszeusz
ennyire rossz volt a múltkori??

Diomédész
dehogyis, mondtam, hogy finom volt :) de amennyire kívánlak, szerintem már az ajtóban rád vetem magam, és nem fog elfogyni a kaja

Odüsszeusz
Diomédész!

Diomédész
szinte hallom, ahogy felháborodva mondod a nevemet :P totál el tudom képzelni az arcod is.

Odüsszeusz
mivel rosszalkodsz. megbüntesselek?

A srác sajnálta, hogy ez a beszélgetés nem élőben zajlik, de azért így is szörnyen vicces volt – főleg, hogy a férfi épp az előbb írta, hogy nem szereti az efféle szerepjátékot. Diomédész alig tudta visszafogni a nevetését.

Diomédész
igen, tanár úr, bármikor megbüntethet, ha úgy gondolja :P rosszul viselkedtem, megérdemlem. ha legközelebb levetkőzök, nyugodtan tegyen velem, amit akar. szétteszem a lábam, és teljesen a magáé vagyok.

Odüsszeusz percekig nem írt vissza, és Diomédész már kezdett aggódni, hogy túl messzire ment – egy idő után azonban mégis feltűnt a képernyőn egy újabb kis üzenet.

Odüsszeusz
teljesen kicsinálsz.

Diomédész
és hogy élvezem! :P

Odüsszeusz
:) remek lesz a péntek este, már előre érzem.

2 komment:

  1. ...és így nem ment be Odüsszeusz végül a hétfői második órára. (Legalábbis nagy tétekben fogadnék erre)
    Ez a fic még mindig annyira jó, és ezt ne ilyen csodálkozó hangnemben képzeld el, persze nem úgy értem, hanem mint amikor a kedvenc teáját issza az ember, és minden egyes alkalommal ott a gyerekes lelkesedés a fejében, hogy HŰ BASSZUS EZT ANNYIRA SZERETEM? Na ezt is ;A;
    Pár kiemelt dolog a kiemelést érdemlő dolgok rengetegéből, mert mintha múltkor működött volna (eh, kábé) ez a bullet point rendszer:
    - *tapsoló emoji* au-ten-ti-kus szexjelenet, yay. Ezt már akartam írni, mert a múltkoriak is fenomenálisak voltak, és nagyon tetszik mind írói, mind olvasói szempontból let's be real. Nincs hülye idealizálás, nem klisés vagy 'átugorható', mert közben is történnek dolgok (már.. oké, de azon kívül is), nem érződik aránytalanul hosszúnak a taglalása a cselekmény többi részéhez képest, de nem is elkapkodott. Én speciel úgy voltam vele, mint Diomédész, hogy pont jó volt így, bár aztán sajnáltam szegényt, hogy ennyit stresszel rajta, meg próbálja lazára venni, de ez ötszáz realizált/eddig még realizálatlan okból sem egyszerű. Tényleg nem olyan érzés, ami később, lekommunikálva kellemes nosztalgiával tölti el az embert, hogy 'jaj hát milyen hülye voltam'; persze ez is bőven ad a történet valóságosságához. Ahogy Odüsszeusz, mint a tapasztalt, idősebb karakter is, ahol - ahogy beszéltük - könnyű elrontani az egészet, és valami pedofil szubtextust belevinni, hiszen sajnos ez a gyakoribb eset, és ilyesfajta ember asszociációja motoszkál mindenki agya mélyén, mert egy ilyen társadalomban élünk. És akkor olvasom, hogy hogy reagál le dolgokat meg mennyire figyelmes, de nem ilyen creepy és/vagy lenéző értelmben, meg tényleg gondolkozik azon, amit Diomédész mond neki, reflektál a saját életére és mesél róla, és <3. De inkább haladok a mondanivalómmal, mert kettejük dinamikájáról órákig tudnék monologizálni.
    - Akhilleuszt különösen érzem ebben a fejezetben. Akkora egyetemi mém a srác (#justgivehimhiscaffeine + stresszoldónak szánt, de rohadtul nem működő pretentious jazz válogatás), bár hiába vigyorogtam jót, azért eléggé aggódom, mert csak maga alatt vágja a fát ezzel a többnyire-jogos Agamemnón-gyűlölettel és lazagyerekséggel. És oké, idióta középiskolások, meg azért ez nem az 'átlagos' elcsesztünk-valamit-titkoljuk-el szituáció, de azért sóhajtottam meg ráztam a fejem eleget, ahogy azt a részt olvastam. Ez a kocsis dolog vissza fog még köszönni, jól gondolom? D:
    - Briszéisz és Penelopé pont annyira woman crush, mint az összes többi női karaktered, h o g y c s i n á l o d. Bár Penelopé többet érdemel ennél, de végülis a kánonban is:(
    - helló szemüveg kink, my old friend ;A;
    - ha már itt tartunk, remélem még kint vannak a városban a Suburbicon poszterek, hogy ezentúl is jókat vigyorogjak OI-re

    Ééés itt kezd tényleg inkoherens lenni ez a komment, úgyhogy már csak annyi, hogy köszönöm. Megint <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Khmm, na igen, valószínűleg nem ment be a második órára XD Én legalábbis úgy el tudom képzelni, hogy valamelyik, órájáról éppen visszatérő kolléga csak úgy szórakozottan odaveti, hogy "te, valami kölyök itt áll az ajtóban, és azt mondja, hogy neked most franciaórán kellene lenned. már húsz perce várnak." Odüsszeusz meg először csak bambán néz, aztán bevillan neki a dolog, és rohan órát tartani :P
      Imádom mikor újra és újra leírod, hogy még mindig szereted ezt a ficet, nagyon sok erőt ad (a többiek kommentjével együtt persze), meg ilyenkor ilyen hosszú kritikát olvasva én is belelkesedek mindig, hogy tök jó, és ez is headcanon meg az is, és olyan jó ötleteitek vannak... na jó. A lényegi részről:
      - (én szeretem a felsorolásaidat)
      - a szexjelenetekkel mindig kicsit hadilábon állok, mert kb sosem tudom hogy mennyi az elég, mennyi a sok, leírjam-e az egészet vagy csak részleteket..?? Szerintem már említettem hogy a szinonímák hiánya miatt sokszor nagyon megszenvedek a hosszas leírásokkal, meg néha én is belekavarodok ki hogy ül/áll, kinek a testrésze hol és mi csinál XD Örülök hogy ez a katyvasz, ami a fejemben van, nem tűnik fel az írásban. Az ilyen részeket általában többször is elolvasom, átjavítgatom, hogy minden egyértelmű legyen és tiszta. Az meg, hogy beszélgetnek is közben, annyira ŐK, Odüsszeusz szerintem nem is bírná befogni. (Na jó, ez az egyik headcanonom volt, azért raktam bele. De később is lesz még ilyen XD).
      - a pedofil vonalat próbálom erősen leépíteni, köszi hogy észrevetted :D (ide most írni akartam egy hosszú elmékedést a korkülönbséges, egyik-fél-szinte-kiskorú kapcsolatokról és benne a lehetséges sérülési lehetőségekről, de rájöttem hogy az rohadtul spoileres lenne, és nem akarom ezt ellőni ilyen hamar).
      - Akhilleusz abszolút egyetemi mém, és én (ennek ellenére) nagyon szeretem mint karaktert, hihetetlenül szórakoztató őt írni. (Jó, Diomédészt is. Gondolom az írás egyik legszebb előnye, hogy olyan karakterek bőrébe is belebújhat az ember, aki neki a valóságban nem lenne szimpatikus.)
      - a lányokat illető dicséretet köszi, de Helenén kívül még mindig viszonlag keveset szerepelnek a többiek. Ezen majd mindenképpen szeretnék változtatni, meg később még új lánykaraktereket behozni (2-őt biztos, a többit meglátjuk.)
      - a szemüveg kink annyira én vagyok, ez csak egy kis személyes dolog volt amit muszáj volt beleépítenem, nem bírtam magammal XD
      - mostanában totál nem figyelek (nem tudom, mikor lemegyek a metróhoz általában totál kikapcsol az agyam), de én csak az Astoria metrón láttam eddig Suburbicon posztert, BÁR az megmaradt. Abszolút királyak, pár hete nagyon feldobták a napom amikor először láttam őket :)

      Csak máskor is ennyire "inkoherens" kommentjeid legyenek, én abszolút szívesen olvasom őket :D

      Törlés

 
Design by Casandra Krammer